Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csejte

Csejťe vára pedig ezalaťť off züllöff és búslakodott magában far sziklaormán. De midőn az Országhok tették be lábukat Csejtére, ez nekik dédelgetett váruk letí. Ajnározfák, csinosították, védelmezték. No, úgy is illeff, hogy diszes, erős, lakályos és közkedvelt legyen ez a vár, melynek urai maguk is mind valamennyien díszes állásokat töltöttek be. A várszerző Mihály nádorispán, utódjai közül János váci püspök, Imre főajtónálló, Ferenc főkamarás, László nógrádi főispán, Kristóf országbíró. De ezzel aztán végei is ért az Országhok országos hivatalainak láncolata. Nem mintha azokra érdemetlen nemzedék következett volna utánuk, hanem egyszerűen azért, mert Kristóf után nem következett senki : vele kihalt az Országh nemzetség. Mindeneseire Csejfe vára jól érezte magát az Országhok alatí és fénykorát élte azon 130 év folyamán, mig ők uralkodtak benne. Ismét a kincstár kezére került, ahonnan csak előnyös üzlef révén szabadult ki. Mert Miksa király szerette volna Kanizsa várát megkaparifani. Igen ám, de az erélyes Kanizsay Orsolya asszony nagyon erősen ült benne és semmi áron nem volt hajlandó azí a királynak átadni, egyedül csak csere uíján. Nem éli már férje, a nagy nádor Nádasdy Tamás, aki mini mindenben, úgy ebben is tanácsot adott volna az ő szerelmetes Orsikájának. Elfogadta háí saját elgondolásának diktálására Csejfe váráí a csereüzlet alapjául, azonban mégis megkötötte magát a szóval : — Láthassa minden, akinek szeme s értelme vagyon, hogy őfensége kiaprózni akar engem. Mert Kanizsa mindenha fölszippanthassa Csej'tét. — Háí hogyan gondolja kegyelmed ? — kérdezte a bécsi hang. — Az én édes jó nádor uram megfordulna sírjában ha láíná, hogy az ő nagy szolgálafai fejében így kiesepűzik özvegyéi. Nem hagyom magamat 1 — Mégis teháí mii jelenísünk őfenségének ? — Ha megkapom Csejíe mellé a bors-monosíori uradalmai, leheť a dologból valami. Hosszas tárgyalások után Kanizsay Orsolya győzőit. Bevonult Csejtére és oií növendék fiának, Ferencnek — 466 -