Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csejte

nevelése kötötte le minden idejéť. Tagadhatatlanul derék embert adott a hazának, mert Nádasdy Ferenc később a főlovászmesterségig és vasmegyei főispánságig vitte föl. Azt meg éppen nagy jóindulattal intézték el az égi hatalmak, hogy Orsolya nagyasszony nemsokára megtért őseihez, de meg Ferenc fia sem érte el ötvenedik évét és egyik sem volt kénytelen látni azokat az országhiressé vált praktikákat, amelyek által Báthory Erzsébet, Ferenc özvegye szomorú hírnévre emelte Csejtéf. Úgy kezdődött a dolog, hogy Erzsébet asszony valami miatt feldühödött egyik szolgálóiára és bizony jól arcul csapta kicsi öklével. A mindég ujján hordott arcán és az a nagyasszony kezefejére csöppent. Behívta hűséges belső frajját és mutogatta neki : — Nézd már Dorka, vér. Milyen szép, piros vér. Te, hallod-e ... szeretnék sok ilyen friss, fiatal vért öszszegyüitve látni. — Menybéli Atyám, ne hagyj el 1 — csapta össze két kezét megrökönyödötten Dorka — már hogyan tud kegyelmed ilyen pellengéres szókat ki is fundálni ? Azonban a sátáni szándék gondolatmagja el volt vetve Báthory Erzsébet agyába és a kivitel már nem is volt olyan nehéz. Dorka eleinte undorral s megbotránkozással utasította vissza úrnője terveit, de hát az arany — 467 -