Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Galgóc

gobardok, avarok, bajorok és szlávok között. Ennek a morajló tülekedésnek Arpád vezér megjelenése veťeťť véget. Beleharsogta a hegyek s völgyekbe, a vizekbe s ájérba : — Csitt legyen ti népek 1 Apátok leszek, egy apának pedig csak egy családra van szüksége. És kiküldte vezéreit Bodrogközről, hogy azok dél s nyugat irányában elfoglalják a földet, mely nekik rendeltetett. Akik midőn visszaérkeztek hódiíó utjukról Árpádhoz, sorra jelentették, hogy van már állandó hazája a magyarnak. S ebben az aránylag kisebb terülefü országban, majd pedig szent István király birodalmában, itt már ugyancsak érvényesülhetett és fontos szerepet is játszott Galgóc ősi vára. A nagy király s közvetlen utódjai az ilyen kulcsos várakat erősen kezükben tartották és szó sem lehetett arról, hogy azok magántulajdonba menjenek át. A rendezkedés zavarral jár. Az első árpádházi királyoknak is hát résen kellett állaniok, hogy a nagy nehezen megalapozott ország rendje s ereje föl ne boruljon s meg ne gyöngüljön. Az erre törekvő fölforgató elemeket csak erős várakkal lehetett kordában tartani. Már pedig Galgóc ilyen vár volt. A Vágvölgy kapuja. Aki e kaput betörte, az séfapálcával kényeskedhetett végig a völgyön áí fel s le. Kiváló vár vezetésére s őrzésére kiváló embereket is kellett kiválasztani, különösen ha ez a vár úgy mint Galgóc, várispánság székhelye volt. Tyhü, rettenetesen nagy úrnak számított az a várispán. Több vár fölött parancsnokolt, melyek egy várgyürüt képeztek és e várgyürü összes várnagyai, hadnagyai, századosai, tizedesei és hiradói mind az ő keze alatt állottak, ezek pedig az állandó s önálló hadsereg embryóját alkotó várjobbágyság kiképzéséről gondoskodtak. Ha a király üzent, az egyes várispánok kötelessége volt az alattuk álló várak jobbágyait késedelem nélkül a királyi táborba vezetni. Nagy hatalmat jelentő s kellő körültekintést, energiát igénylő hivatal volt hát a comes casfri, a várispán állása. Ezért nem ritkán zászlósurak töltötték be e tisztet. Sőt egyes fontosabb várispánságok — 460 -