Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Galgóc

egyenesen össze voltak kötve valamely zászlósúri méltósággal. Sajnos az árpádházi királyok idejének jellegzetes és érdekes méltóságai közül Galgócra vonatkozólag csak hármat ismerünk. Kettője zászlósúr, ami a galgóci várispánság fontos kiválóságát bizonyítja. A 13. század közepén Eynard mester töltötte be Galgóc várispánságának tisztét, de egyúttal Mária királyné főlovászmestere is volt. Kiváló lovas lehetett, hogy az egykor niceai császárleány s most magyar királyné mellé a lovaglás fortélyainak tökéletesítésére őt választotta ki IV, Béla király. De már a másik ismert galgóci várispán ama Rainald, egészen más természetű záslósúri méltóságot töltött be várispánsága mellett. Főételfogómesíer volt. Stílszerű és nagy elfoglaltsággal járó hivataloskodás IV. László király alatt, midőn is a főételfogónak sok gondot okozott, hogy a kun dorbézolások alkalmával rendben s bőségben kerüljenek asztalra az Ínyenc falatok. No, a harmadik galgóci várispán akinek nevét ismerjük, az nem ért reá holmi udvari méltóságok testet— 461 -