Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ghymes

mes várának birtokában voltak kénytelenek ezt meg­tenni. Mert volt olyan idő is, midőn lekerült a vár kapu­járól a Forgáchok lengő hajzatu leányzót mutató címere. Ez pedig az Árpádok kihalta uíán következő században következeti be. Akkor, midőn Csák Máié kezdeíí domi­nálni a felső megyékben és csalafinía eszével sok-sok hívet foborzoff maga köré. Ezek közé íaríozotí Forgách Peíő is, Ghymes az idő szerinti ura, akinek leikéi meg­vette Csák tagadhatatlanul hatalmas egyénisége. — Szép várad van öcsém — szólt hozzá egyik lá­togatása alkalmával Csák — kár, hogy előbb vagy utóbb a magyar királynak csúfolt nápolyi Károly népe fog benne dőzsölni. — Azf már nem! — fakadt ki Peíő. — Bizony ezí háf akkor meg kellene akadályozni — ravaszkodoff Csák — és én szívesen segiílek ebben, hiszen Róberf Károly ama megférhefetlen János püspök miaft engem is zaklat iff a közeli Nyifrán. Jó lenne, ha megerősíteném váradat embereimmel minden eshetőségre. — Jó lesz báfyám, hogyne. És rövid időn belől Forgách Peíő azf kezdte észre­venni, hogy a várnak nem ő az ura, hanem Csák Máté. Az is maradt a rozgonyi csatáig ahol kiskirályos hatalma megtörölt és sok várát elveszíeífe. Ghymes sem maradi az övé, de Forgáché sem : a király maga íeííe reá kezét. E királyi kéz pedig csak annak adhatfa tovább a várat, aki megszakadásig tolta a királyi ház szeszélyeinek s vágyainak szekerét. No erre sem Csák sem a Forgáchok nem mutattak semmi hajlandóságot. A Forgáchok részére csak Nagy Lajos király alaíí csillant meg váruk vissza­szerzésének némi reménysugára. Azonban Lajos még mindég nem bízott bennök eléggé és odaadta Ghymes várái feleségének, Erzsébet királyasszonynak. Szaladtak ám föl Budára Forgách András és István a hangos szóval: — Opponálunk, kontradikálunk, appelállunk ! A ki­rály a vár összes okmányait magához veííe s kiláfásba helyezte, hogy ősi várunkat visszakapjuk. — 456 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom