Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nyitra

Hyiiipu^ árom oldalról veszi körűi a várai hasonnevű folyója. Nem csoda háí, ha már a római csá szárok alaíť s később a markomannok idejében erősségnek szemelték ki ezí a bájos síksággal övezett, nagyon arra való helyei. Oly előkelő s haíalmas volí e vár nemcsak helyzeténél, hanem épiíkezésénél fogva is, hogy a markomann fejedelmek székhelyüknek íeííék meg. A három századig tartó római nagy kereszíényüldözés megszüníe uíán úgy nyolcvan évvel, a nyiírai (akkor még Niírava) vár fokán Friíigildis fej'edelemnő mély s komoly gondolaíokba merülíen mélázott el. Végre odafordult kíséretéhez : — Halljátok, nem hagy békében az igazság keresése. Vagy talán csak a kíváncsiság, nem tudom. Mindegy. Sokai olvastam, öregemberek meséltek nekem a krisztushívők azon szenvedéseiről, melyeket századokon át a római birodalomban kiálloiíak és — nem semmisülfek meg. A császároknak minden haíalmuk meg voli ennek elérésére és nem bíríak velük. Miéri. . . . miérí ? ennek okái meg kell tudnom. Ki mondja meg ezí nekem ? — Dicső fejedelemnő — szólalt meg kíséretének egyik öreg lovagja — közülünk erre senki sem tud felelni. De hallottam, hogy Milánó városának híresen okos és a keresztények által szentnek tartott püspöke Ambrus, minden ilynemű kérdésre felelni tud. Fordulj hozzá. Fritigildis megtette ezt és szent Ambrus püspök még — 441 -