Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nyitra

is keresztelte az egész markomann fejedelmi udvarf. Sőf Friťigildis kiviťťe az ő hitbuzgalmával, hogy Nyifra püspököf is kapoff Sunniának, szenf Ambrus püspök fanif ványának személyében. Ámde a hun-avarok és sarmafák dúló betörései megakadályozták a szépen induló hitélet megizmosodását s fejlődését. Csak úgy körülbelül négy század multával kezd Krisztus keresztje fényre kapni Nyifra várában, mikor is díszes templom épül ott föl (833 ban) a Landbert bajor herceg keze által vértanúságot szenvedett szent Emme rámus püspök tiszteletére. A passani püspök Nyitráf saját püspökségébe kebelezte be, mi ellen a vidék lakossága élénken tiltakozott. Ez véres összeütközését re adotf alkalmat az egész vidéken. Hogy ennek véget vessen, Ratiszláv morva fejedelem panaszos levelet írt Mihály bizánci császárnak, mely abban a kérésben lyukadt ki : Küldjél nekünk Nyifra vidékére óh császár oly hithirdetőket, akik megértik népünket és népünk is megszeresse őket. És jött Vichin püspök, majd jött Cyrill és Method. E századokban tehát Nyifra vára inkább vallási csatározások színhelye volt. De midőn a magyarok árasztották el a Kiskárpátok bérces-völgyes tájait, itt is a föld éhsége elnyomta a lélek éhségét. Szerencsés ember volt az az Árpád vezér: amerre ment, mindenfelé kész erősségekre talált. Nyifra is hatalmas, erejének teljében álló vár volt. Midőn Árpád népe elfoglalta, nem tudoff a vár beli szent Emmerámus templommal mii kezdeni, hagyta hát úgy ahogyan volt és nem zavarta az abban összegyülekező keresztények imáit. Ok különben is nem szerették vallási ténykedéseikben a zárt helyei : szabad ég alatt áldoztak Hadúrnak. Azután hát három századon áí királyi vár volf Nyifra. Sokszor időzfek benne a királyok. Mindjárf szenf István is megfordult itt. Legtöbb idejét a templomban töltötte s csodálkozva látfa, hogy a kanonokok nem gyűlnek össze zsolozsmájuk elvégzésére. Meg is interpellálta őket : — Mi dolog az testvérek, hogy nem dicséritek közösen az Urai, ahogyan azt religiónk előirja ? — Uram, király . . . — 442 -