Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Blatnica

nek s különösen Túróénak. Blaťnica vára nagyon megfeleli céljainak, meri annak ormáról Turóc megye jó része áttekinthető volí. Ha közeledett a kereskedők vagy egyéb utazó népek csapafa, fölkészülhetett fosztogató fogadásukra. Azonban sokszor őmaga kalandozott ki várából zsákmányolásra : kastélyokat, várakat, egész vidékeket megsarcolt, Túróc megyében senki nevét nem emlegették akkortályí gyakrabban, mint éppen az övét. Gondolható, hogy nem imádságos szeretettel tette ezt a meggyötört lakosság. Ő pedig sötét, öntelt mosollyal nézett végig a túróci völgyön Blatnica ormáról: — Én vagyok a túróci király ! S ennek megfelelően Írásait is mindég a fölséges többesszámban kezdte ekképen: — Nos Pangracius de Sancto Nicolao, Residens in Castro nosfo Blatnica. Hat éven keresztül nyögte Blatnica Pongrác úr garázdálkodásait. Ekkor úgy látszik rosszra kezdtek fordulni a konjunktúrák, mert hajlandó volt Blatnicától megválni, hogy pénzt lásson. Eladta Blatnicáí Neczpáli Lászlónak, de körforgásos módon és I. Ulászló király közvetítése mellett. Azt mondta a király: — Én beleegyezem abba, hogy te Szentmiklóssi Pongrác átadod 9000 forint értékeléssel Blatnicát Neczpáli Lászlónak. De miután én ezen összeggel Neczpálinak adósa vagyok : Most már nem neki, hanem neked tartozom 9000 forinttal. Mikor s hogyan kapta meg pénzét a királytól Szentmiklóssi, erre Ulászló anyagi zavarokkal tele párt és trónvillongásos kormányideiének krónikása kétségekkel tudna csak felelni, ha egyáltaljában beszélne róla. — A Neczpáli család I. Ulászlónak a várnai csatában történt eleste után is Blaínicán maradt, sőt V. László és Mátyás királyok alatt sem háborgatta ott őket senki. A 15. század végső éveiben kihalt a család és II. Ulászló a kincstárra szállott várba Rakovszky Simont rendelte ki várkapitánynak. Rakovszky e megbízatása ideiglenesnek bizonyult, mert a király rövidesen megajándékozta a várral egyik hűséges emberét, koromi Korom Bálint királyi — 419 -