Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Blatnica

sem igen beszéltei magáról. Bizony nem érf ő reá, a felvidék váraival íörődni. Sok, egyéb gondjai közepette nem volí uíolsó az, hogy a íörök beíörí Szerbiába. Sieíve utiáí kellett állani. Szólí a király az éppen kezeügyébe eső s vakmerőségéről hírneves Szenímiklóssi Pongráchoz: — Te Pangracius, belőled ugyan sohasem lesz püspök, meri ágaskodó és az erkölcsi világ zavarosaiban halászgaíó naíurád van, azonban a verekedéshez éríesz. Meni le a íörök ellen és ha jó eredménnyel íérsz vissza, lásd hálámat. — Reám kell csak bízni, király uram — csapott zordonan kardjára Pongrác — majd elintézem én a pogányt. Gyors iramban lesieíeíí Brankovics György segélyére Szendrő alá és ezzel együtt alaposan elpáholíák s elkergették a íörököí. Zsigmond király beíaríoífa szaváí és Szenímiklóssi Pongrácnak adományozía a gazdátlanul álló Blatnica várat. — No, ugyan jó kezekbe adía azf. Szenímiklóssi Pongrác rövidesen reífegeíf réme letí a nyugati megyék— 418 -