Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nevicke

f

înikô amazon várat akart építeni a Szinaforia hegy meredek fokán, otí az Ung folyó szíik völgyében. A várépitéshez felhajtotta a vidék népét. Nem kegyelmezett sem az elagotí férfiaknak, sem a gyönge gyermekeknek, de még az áldott állapotú asszonyoknak sem : mindnyája szakadásig hordta föl a csúcsra a fát, követ, meszet sőt jaj, még az anyatejet is, hogy az a habarcs tartós legyen ám. Mikor aztán sok átokszóval és még több vérverejtékkel elkészült a vár, nem volt otí nyugta s biztonsága sem bennlakónak sem arramenőnek, mert Denikő pogány módra sanyargatta, zsarolta, kinozta őket. Arra vetődött álruhában Mátyás az igazságos és megismervén Denikő isťenťelenkedéseit a meggyötört nép keserves panaszaiból, azt mondta : — Szedjetek össze minden lovat, tehenet, disznót, kutyát, libát és kössetek csengőt nyakukra, de meg égő rőzsét is erősítsetek hátukra. Csapjatok ti magatok is nagy zajongást és hajtsátok át a folyón az állatokat a vár felé. A többit majd meglátjuk. Sötét éjjel volt, midőn Denikő fönn a várban meghallotta a rémes hangzavart, homályosan meglátta a közeledő tömeget: azt hitte, rengeteg hadsereg vonul vára ellen. Összeszedte hát töméntelen kincséi-aranyát, azt a vár kútjába dobatta, lovának patkóit megtévesztés céljából gyorsan hátrafelé patkoltatta és az erdőn keresztül a Tisza sibja irányában vágtatott el. De Mátyás király is - 41 - (|