Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Végles

— Nem I — feleli röviden Rappach. Visszaveri három támadási, de végre ő maga is belátta a védekezés hiábavalóságát és föladta a várat. Le is iüní aztán végleg a látóhatárról. Már mint a némeť familiásfól s nem a vár. Sői ebbe most jötiek csak gyors egymásutánban Pogrányi Mihály, Bethlen Gábor, Nándory György, Csáky László és Thököly Imre mint Végles várának urai. Mig végre 1690-ben az Esterházy család zólyomi ága vette meg a várat s uradalmai, hogy 180 évig birtokolja azt. A kurucvilágban Esterházy István voli a vár ura és öt éven keresztül a Rákóczi máriás lobogója lengett Végles várának csúcsán. A mult század hetvenedik évében cserélt újra gazdát Végles, midőn az egész uradalmai mindenestől nemeskéri Kiss Miklós, volt 1848-as honvédezredes veite meg. A biríok és vár bizony dezolálí állapotban volt, de az óbester úr energikus szóval kijelentette : — Megmutatom, hogy Lipcse vára nem főzi le szépsé gével és épségével az én váramat. Meg is muíatía, mert a birtokot ipartelepekkel fölvirágoztatta, a várai magát pedig stílszerűen renováltatta. Büszke öntudattal adía azt át ily állapotban az új tulajdonosnak : Frigyes főhercegnek. Annyi sok viszontagság küzdelme és annyi sok várúr kiszolgálása után most Végles vára teljes épségben és régi erejének birtokában ugyan, de-nyugalomba vonult. A nyugdíjas várat az állam kezeli és gondozza. — 378 -