Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szinnya

Háť bizony nem lehef csodálkozni azon, hogy Bécs az ilyen sikerüli vagy megkísértett violenciák hallatára elvesztette türelmét és nagyon szigorú utasításokkal látta el Salm gróf császári vezérlő tábornokot Balassa ellenében. Salm 5000 emberből álló tekintélyes haddal indult el Balassa megfékezésére. Egész stratégiát dolgozott ki, melynek bevezető részét képezte a jelszó: — A fészkeket, a búvóhelyeket, a raktárakat feldúlni s csak azután menni a parádés várak ellen. Előbbiek közé tartozott Sziínya vára. Jó időben ért oda Salm, mert Balassa nem volt otthon és a vár védelme Makri Lukács várnagy vállaira nehezedett. A vár őrsége ugy látszik kezdeti volt betelni a törvényen kívüli állapottal és csak úgy tessék-lássék védte a várat. Hiába adta beléjük a lelket Makri Lukács amúgy a közöttük megszokott durva szóval : — Beste kutyafiakl megcsapat, négyfelé szel benneteket urunk, ha a vár elesik. Rajta, előre 1 helyetekre a bástyákra ti lusta, gyáva gaznáció. Nem mozdult ott egyik sem, hanem a hadnagyok ajkán végre is kibugygyant az őszinte szó: — Nem magyar kebelnek való ez a rablósorbeli állapot. Ha pedig elesik a vár, akkor meg már sőt nem leszünk itt, hogy Balassa őkegyelme felnégyeltethessen bennünket. Ezt tudhassa meg kegyelmed. Makri egyedül nem védhette a várat és igy történt, hogy szabad elvonulás föltétele mellett az őrség föladta az erősséget. Salm futni hagyta ez alantas sorban álló embereket, akik különben is jó útra voltak hajlandók térni. Azonban maga a szitnyai vár szigorú büntetést kapott: az 1547-iki országgyűlés elrendelte lerombolását. Ennek dacára s ezzel a halálos ítélettel falain, Sziínya életben maradi. Ezt az magyarázza meg, hogy a várra a Pálffy nemzetség tartott jussot, amelytől Balassa Menyhért elrabolta s amelynek tagja „gut gesinnt" viselkedésüek voltak Bécs irányába. De az ő becsvágyukat később sehogy sem elégítette ki Szitnya s ott hagyták. Utánuk következett a birtoklásban a hatalmas Illésházy István udvarmester, majd nádor. Később, igaz hogy csak — 359 — 17