Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Munkács

A Várat a kis úrnak — akkoron már dicsőséges II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek — hős vezérei : Vay Ádám, majd Sennyey Isíván visszavették illeťve megtartották a szaťmári békekötésig. Azuťán végigzúg az országon a kurucnóta busongása : „Zokogó sírással sírhaťsz magyar nemzet" . . . Mig végül a konťraszťok embere II. József császár, a szabadság e menťsváráť és a hősíettek e színhelyét a rabság barlangjává és a gaztettek büntetőhelyévé alakította áť : fegyintézet leťť a várból. Igaz, hogy olyan fennkölt marfyr-rabok is ültek benne, mini Kazinczy Ferenc, de Munkács annyi viíézi cselekedetei és héroszi küzdelmei láioii falainak mégis rösielkedniök kellett e megszégyenítő lefokozás miatt. Azonban szellő kél oit a beregi síkon és hol sikoltva nyargal az ősfalak között, hol pedig duruzsolva csókolja azokat. Szellemek járása ez a vár körül. Jönnek a szellő szárnyán Árpád vezér ... a Hunyadiak ,a Mágócsyak ... a Rákócziak szellemei és jön innen a közeli kriptából a nagyasszony bugó szelleme a szóval : — Sokat szenvedek miattatok ti aláztafásban is büszke falak. De soha sem engemet, sem Ferkó fiamat megijedt állapotban bizony egyik közületek sem láta. Valamint eleink, úgy voltunk készen fejünk fennálltáig megtartani s védeni titeket . . . pro libertate. - 34 - (|