Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gács

— De az én koronámat nem viszik el, mert én azt leveszem Károly fejéről még ha . . . igen, még ha feje is kezembe marad a koronával együtt. Csöngetett. A belépő apródnak röviden s mogorván adta ki a rendeletet : — Forgách Balázs főpohárnok e minutumban jelentkezzék itt 1 Térdhajfás után feszesen állt előtte rövid időn belül a fiatal, daliás Forgách. A királyné sokáig szótlanul nézte őt, azután csendesen és szótagoltan beszélni kezdett: — Úgyszólván gyermekkorod óta vagy szolgálatunkban, te Balázs. S nem panaszkodhafol, hogy nem volt reád gondunk. íme zászlósuraink közé soroztunk és még további kegyeinkben is részesülnél ha. . . ha. . . — Ha az a jött-ment olasz — merészkedett Forgách a királyné szavába vágni — nem bitorolná felséged jogait. Gyűlölöm őt. Erzsébet nem haragudott meg a közbeszólásérf, sőt inkább örült, hogy Balázs maga segítette őt közelebb a kényes témához. Azért hát ütötte a vasat, amíg meleg. — Gyűlölöd ? szó fia beszéd, szalma lobbanás. De cselekvéssel nem tudnád ám e gyűlöletet kimutatni. Ilyenek vagytok ti udvari urak. . . — Mindent megteszek királynőmért, csak parancsoljon nekem ! — kapott hevesen kardja markolatához Balázs. Erzsébet egész közel hajolt hczzá, szemei tűzben égtek, ajkai reszkettek midőn így suttogott : — Meg tudnád őt ölni ? Szeme se rebbent Balázsnak, midőn viszonozta királynője izzó tekintetét és csak ez az egy szó hangzott el ajkairól keményen : — Megl Hogy a királygyilkosság tényleg megtörtént s hogyan történt meg, az fel van jegyezve a történelem lapjaira. De hogy Balázs úr csákányát Erzsébet királynő iránt viseltetett odaadó hűségén kivűl e véres tettért járó jutalom is vezette, midőn azzal Durazzói Károlyt fültövön suhintotta : arra a rege világának sugarát veti ez az ősrégi, de még ma is közszájon forgó verstöredék : - 326 —