Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gács

Vágd csak fiam, vágd Forgách ! Tied lészen Ghymes és Gács. Hogy ťényleg bizťaťťa-e Forgách Balázsi a királynő e szavakkal, az nem bizonyos és nem fontos. Azonban a gácsi birťok az övé leit. Igaz, hogy nem élvezhette azť sokáig, meri midőn Erzsébet és Mária királynőket a szerémségi Gara várba kisérte volna: Horváthy János túlnyomó számú katonái Forgáchot kis csapatával együtt felkoncolták és a királynőket foglyúl ejtették. Aztán homályos felhők borítják Gács birtokosainak személyét, a várról pedig szó sem hangzik. Csak midőn Giskra János időzött Nógrád vármegye területén úgy 1450 körül, kezdi meg tulajdonképeni szereplését a gácsi vár, mint amelyet Giskra kijavíttatott, mert hogy düledezőfélben volt. Tehát a 15. század közepe az az idő, melyben a vár egész bizonyosan létezett, diszlett és szerepelt. És első szereplését elég dörgedelmes módon jelentette be a világnak. Mert amig Hunyadi Jánosnak egyik keze a törököt fojtogatta, addig másik kezével Giskra hadait nyugtalanította. Rákerült a sor Gács várára is: Hunyadi körülzárta és heves ostrom után bevette. Az ostrom a várnak kevés kárt okozott, de annál többet későbben az 1544-iki országgyűlés. Röpködtek a kérdések a rendek ajkain : — 327 — 17