Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Divény

elejtése példázza. De a másik kettőt, azt már karddal hogyan intézzem el? — Ha nem is volna neked — vigasztalfák barátai — majd meg adja Isfen a hivatalhoz járó észt. Meg tudod fe forgatni a kardot meg a pennát egy kézben. Hiszen nem lehet mondani, hogy nem állta meg helyét János úr a hivafaloskodásban, de azért csak jobban szereffe a fegyverforgafásf a íinfanyalásnál. Lám például nem nyughatott amiatt, hogy Szécsény erős vára még mindég török kézen van. Megvívására indult három vármegye bandériumával. Már-már sikerüli onnan a pogányt kiűzni, midőn egy török nyil súlyos sebet ejtett karján. Abban maradt a további hadmüvelet. Balassa úgy ahogy fölgyógyult, de azután is visszavonultan élt a neki oly kedves Divény várban. Azonban a Balassa vér, a nyugtalan Balassa vér . . . Magányát arra használta fel, hogy stafétát staféta után küldözött Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelemhez. Episztoláinak veleje mindég az volt: — Most az ideje, hogy megtámadjátok s legyőzzétek Miksát. Véget vessünk a német hatalmaskodásnak 1 A nagy levelezésnek az lett a vége, hogy az egyik hírnököt a császáriak elfogták és a nála talált levél alap— 321 21