Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Divény

ján Balassa Jánosnak föl kelleti cserélnie Divény magányát a börtön magányával. Három éven át sínylett Dobó Istvánnal együtt a német rabságában, midőn végre az országgyűlés zajongó követelésére kegyelmet kaptak mindketten. Balassa ismét csak Divénybe vette be magát és ott cselszövésre, kardforgatásra nem gondolt többé. Előbbitől a raboskodás vette el kedvét, utóbbiban rossz karja akadályozta meg. Ezt a semmitevésí annyira megunta, hogy örömmel fogadta Rudolf király kegyét, mely őt főajtónállóvá nevezte ki. A Balassa vér lehűlt benne, elhagyta Divényr és ismét csak beállt udvari, hivatali embernek. Mintha csak erre várt volna Hasszán fiileki bég, azonnal ott termett Divény kapuja előtt és nagyon kevés fáradtságba került, hogy azon át be is vonuljon a várba. Balassa János nem is élte túl sokáig várának elvesztését, halála után pedig sokáig senki sem gondolt a vár visszavételére. Csak midőn Fülek várából kitakarodott a török, akkor vette vissza tőle Divényt is Pálffy Miklós, a 16. század végső éveiben. Persze nem ment ez anélkül, hogy a vár épségében ne esett volna jelentős kár. Balassa Zsigmond csüggedt fejjel nézte össze-vissza lyuggatott várát. — Hát olyan biz ez mint a kimustrált rosta — mélázott el — a zsebem meg üres ahhoz, hogy kifódozzam, — Hm — vágta föl fejét a vele együtt nézdegélő Kéry Ferenc alispán - hát az országgyűlés mire való ? Addig írunk, kiabálunk és öklözünk, amíg újonnan nem építik föl váradat. — Megtenné ezt kegyelmed, urambátyám ? — Meg én. Neked is, de még inkább Nógrád vármegyének. Mert a megye érdeke, hogy Divény teljes épségben álljon ismét. Igy történt, hogy Divény hamarosan régi fényében pompázott. De nem sokáig tellett benne Balassa Zsigmondnak kedve, mert a szerencsi országgyűlés rikoltása villámsebességgel futotta be az országot : — Majd Bocskay István fölemelt fejedelmünk elrendezi a gráváminákat 1 - 322 —