Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Divény

résziül. No, már úgy ahogy. Az ő sürü vérük diktálása szerint. Balassa Menyhért csinytevései után következett Jánosnak komolyabb korszaka. Ámbár ő sem tagadhatta meg az ereiben csörgedező Balassa vért: Mert első szereplése mely őt közismertté tette, egy párviaskodás volt. Fiatalabb éveinek bolyongásai közben, úgy a 16. század első évtizedei körül, összekerült valahol ama hírhedt Francesco di Lasso spanyol lovaggal, akiről azt beszélte a fáma, hogy száz egynéhány párviadala volt, de még csak egy karcolást sem kapott soha. Ez annyira elbizakodottá tette, hogy pökhendi módon s ufon útfélen mindenkibe belekötött. Midőn háí Balassa Jánossal öszszekerülí, fiíymálva végignézett rajta : — Ah, ah. Te magyar vagy ? — Az hát — felelt derűsen Balassa — annak szüli, anyám. És büszke vagyok rá. A spanyol gúnyosan felkacagott : — Haha! az uíszéli rovar székre ül. Büszke csak a spanyol leheí. A magyar oly parányi és ijedező náció, hogy . . . Be sem fejezhette. Mert Balassa János oly egészséges magyar nyaklevest méri le haíalmas íenyerével a spanyolra, hogy arcáí nyomban elöntötte a vér. — Kardomat ! — dühöngött maga körül a spanyol. — Állok elébe ! — húzta ki hüvelyéből a magáéi János Összementek. Háí, uramfia ! a spanyol egyszer csak ingadozni kezd és elvágódik. Megkapia párviadalainak első karcolását Balassáíól — halálos seb alakjában. Nagy fiú leit ennek uíána János úr. Megtisztelték fenn és lenn egyaránt, amiért ily kézzel foghafó argumeníummal védíe meg a magyar név becsületéi. Visszavonult ugyan Divény várában, de a király szava itt is reátalált, mely parancsszó három tiszíségeí is nyakába varrí. Megťeíťe a nemesség vezérévé, reáruházía a bányavárosok kapiíányságáí és kinevezte Zólyom s Hont megyék főispánjává. Balassa János a reáhulló tiszteletadások súlya alatt fölsóhajfoíí : — Haj, haj ! az első az kedvemre való, mert szeretek és háí íudok is vagdalkozni, mini ama beste spanyol — 320 -