Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gedővár

— Iťť maradsz 1 — inťeťťe le szeles leányát Huba — Gedő hadnagy megkapja kellő jutalmát, vagy háí bünteťéséť. Bízd csak reám. És az újonnan elfoglalt vár udvarán törvényi ült Huba vezér Gedő hadnagy fölött. Messze hangzott érces szava : — Mit érdemel az a harcos, aki vezérének előzetes megfontolása és engedelme nélkül csatát kezd ? Börtönt és fejveszfésí érdemel. Én hát téged te Gedő hadnagy, börtönre és fejvesztésre ítéllek. Börtönöd Hajnácska vára lesz és ő fog téged ott őrizni — hiszem hogy gondosan — egész életeden át. Ami pedig a fejvesztést illeti, ezzel megelőzted Ítéletemet, mert elvesztetted fejedet már akkor, midőn ebbe a motoszkás leányzóba itt mellettem belekozmásodtál. Hogy pedig meg ne unjad magadat Hajnácska fogságában és fejednek elvesztett józan gondolkodását komoly s éber harci meg egyéb munkálkodások közepette visszanyerjed : e most elfoglalt várat neked ajándékozom és azí rólad Gedővárnak nevezem el örök időkre. Nos leányom — fordult aztán Hajnácskához — tőletek függ, hogy ítéletemből büntetés vagy jutalom válj ék-e. — Nem te ítéltél atyám — emelte föl csöpp ujját komolykodva Hajnácska — hanem Hadúr. Ugye megmondtam váram bevétele uíán, hogy ő majd gondoskodik rólam. Nos háí gondoskodott : van már váram és férjem. Ez az én bizakodó hiíemnek és Gedő hősiességének l'uíalma. Büníeíés csak az leheí, ha vagy egymásí vagy várainkaí cserben hagyjuk. De háí ez nem íöríéní meg, meri Gedő viíéz mindvégig hűségesen őrizíe asszonyáíés váráí. No, már uíódaií nem leheí ily dicsérő szóban részesiíeni. Közülük különösen Gedő Simon volí az, aki nekivadult naíurájával botránykövei képezett a vidék számára. Különben az akkori kor — a tatárjárás utáni évek — is ilyen eldurvult erkölcsű volt, nem csoda háí, ha Simonnak dorbézolás és kockajáték között oszlott meg ideje. Ezekben hűséges cimborája s egyben rossz szelleme volí ama füleki Folkus lovag. Nem ismerjük ugyan az akkori kor szerencse— 508 — 17