Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gedővár

Játékainak sipista praktikáit, de hogy Folkus felhasználta ezeket cimborájával szemben, azt a közöttük lefolyt végső kockaküzdelem erősen sejteti. — Tehát ez az ezer arany az enyém — söpörte be a pénzt Folkus — folytatjuk ? Hiszen nincs már pénzed. — De vannak csataméneim — ütött az asztalra Gedő Simon — teljes fölszerelésü paripáimat teszem föl a kockára 1 — Haha 1 cimbora, gyalogosan futikálhat majd ezentúl Gedővár ura, mert ime nyertem. — Gedővár ? igen, enyém az . . . Tét a vár 1 Vesztett. Folkus kaján mosollyal állt föl és odalépett a bortól s veszteségtől kábult Simon elé : — Ne add búsongásnak fejedet pajtás. Szívesen megengedem, hogy asszonyoddal együtt pár havat itt töltsetek még, immár az én váramban. A szót, hogy „asszonyoddal" erősen megnyomta és el is érte célját, mert Gedő felütötte fejét, vad iramlással felugrott és úgy ordította : — Az asszonyért megy a játék, hallod-e 1 Kezdjük. Forgott... forgott a kocka és — Folkusé lett a világszép Gedő Simonné. Gedő Simon szótlanul nyúlt a mellette álló boros kupa után s egyszerre fölhajtotta annak tartalmát, azután ott maradt székén teljes ittasságban. — 309 — 17