Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sajógömör

vigyázni kell, nehogy ufóbajai legyenek. Szapolyaiék tudfak magukra vigyázni, merf midőn Máfyás a förök ellen indult, már olyan jóba volf ismét Imrével, hogy őf feífe meg országos helyettesévé. És midőn diadalmasan térf meg Sabác alól, jól esett neki kedvelt Gömör megyéjébe ellátogatni, ott is Szapolyai Imre hivének várába betérni. Megindult ilyenkor ott a gömöri vár nagytermében a szóválíogatás erről is arról is, király és főurak között. Komoly és tréfás beszédek, melyeket a király csodálatos érzékkel tudott egyesíteni. Egy izben a jobbágyság sanyarú helyzete került szóba. — Azért jobbágy — állapította meg Rozgonyi Sebestyén — hogy dolgozzon. — Én meg azért vagyok nemes, hogy munkája eredményét élvezzem — toldotta meg Pálóczy Simon. Valamennyi főúr bizony leszedte a szentelt vizet a jobbágyságról, amiért nem dolgozik kétszer annyit, mint amennyit bír. Végre megszólalt a király is : — Csodálom ti urak, hogy tudásfokaf unciára méritek s nem eszméltek rá, hogy az egész ország az én jobbágyságom. Tehát ti is jobbágyaim vagytok, akiknek vállaira raktam az ügyefogyott, szegénysorsu néptömeg gondja viselését. S vájjon mikép viselitek gondját ? Úgy - 286 - (|