Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sajógömör

hogy azt a íöménfelen munkái, melynek gyümölcseit ťi dúsan lakozva elfogyasztjátok, lecsepüliíek és semmibe sem veszitek. Ők két kezük minden izmával dolgoznak értetek, ők keserves filléreiket adóba adják értetek, ők vérüket ontják értetek és a hazáért. E három munka közül ti csak az utóbbiban vagytok velük közösek. A két előbbit nem is tartjátok munkának. — Felséges királyom, szómmal ne vétsek — mondta Rozgonyi Sebestyén — a fegyverforgatás és hadviselés is testi munka, de micsoda ehhez képest az a kis kapálgaíás, mit a jobbágy végez földjén ? Semmi. — Tehát azt vélitek — így a király — hogy miután az egyikben jelesek vagytok, a másikat vélt csekélysége miatt játszva legyőzitek, illetve munkának sem veszitek. Mindnyájan igenelitek ezt, látom s hallom. Nosza urak, mutassátok meg ezt nekem példával. Ott kinn ime, most kapálják a szőllőt. Menjünk, vegyük ki a munkások kezéből a szerszámot és kapáljuk meg a bor tőkéit. Hiszen nem munka, semmi az. Az urak hol nevetve, hol tarkójukat vakargatva követték a királyt s vették kezükbe a kapát. Mátyás jó példával járt elől : omlottak a rögök kapája alatt és szorgosan haladt előre. Háta mögött a kövér Csicsery Zsigmond nagyokat nyögött munka közben, Upory László nem győzte verejtékes homlokát törölgetni, Szokoly Péter parázs káromkodásokat mormogott. A többiek pedig lassan-lassan kiálltak a sorból s fáradtan ültek le a tőkék mellé. A király megelégelte a példázást, abba hagyta ő is a munkát s oda fordult a fáradtan lihegő urakhoz : — Lássátok hát, hogy a jobbágy munkája is — munka Ne csak az asztalotokra kerülő kész gyümölcsöt fogyaszszátok el falánk étvággyal, hanem becsüljétek meg s gondozzátok azt a fatörzset is, mely e dús gyümölcsöket nektek adj'a. . . . Régen hangzottak el a nagy király ez intelmes szavai, régen ... Azóta nyoma sincs az általa megkapált szőllőfőkéknek, nyoma sincs intelme hatásának és nyoma sincs magának a gömöri várnak. A 17. században a Széchyek, majd Wesselényi Ferenc kezén küzködöít az enyészettel, de aztán mintha pihenésre vágyott volna. - 287 —