Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiszolc

— Sic infer duos liťiganfes ferťius gaudeť. Vagyis hogy egy székről keifen esfenek le, a harmadik meg örvendezve ül bele. Ez a harmadik pedig én vagyok. Bele is ült a físzolci Hradova várba és bányászfa, olvaszfoífa, önföffe, árusiloffa szorgalmasan a hegyek méhéből előkotorászott vasai. Reá is ragaszfofía népe a nevei : vas Isiók. A hegyek csak adťák s adiák rendületlenül a vasérces kövekei, miniha mondoiíák volna : — No lássuk ie vas Isiók, ki birja íovább az életerő bőségéi ? Hái Feledy Istók veszteit. Mert rövid pár évtized multán valahol azon hegyek alaii aludia már örök álmát, amelyekből csak húzia és húzta volna kifelé a vasai, mig az el nem fogy. A vasai még ma is adják Gömör hegyei, azonban vas Isiókból föld pora lett . . . Otí a szomszédos Murány várában pedig régen várt már Basó Mátyás arra a pillanatra, mikor maid rátehesse vaskesztyűs kezét Tiszolcra. Reá is teffe. Bevonult Istók halála után a várba s alaposan szemügyre veíte annak helyiségeit. — Nagyszerű — mormogta — mintha csak az én céljaimra épifefte volna az, aki építette. Kitűnően meg fog felelni — raktárnak. Erős őrséget veteti Tiszolc várába és ide hurcolta mindazt, amit a felső megyék bekalandozásai közepette összeharácsolt. Volt otí drágakő, paripa, asszony, selyemszövet, fegyver és élelmiszer vegyesen. Midőn aztán néha haza téri rablóhadjárataiból, elgyönyörködött a físzolci raktárban fölhalmozott élő s élettelen drágaságokon. Sőt hogy azí könnyebben tehesse, függő bőrhidaí is kezdeíi épiíeni Murány és Tiszolc közöíí. Azonban ezí be nem fejezheíie, meri Salm császári generális végeií veieíi Basó nem csak az erkölcs, de az ország törvényeibe is ütköző cselekményeinek. És ugyanaz a Salm generális aki őt, az apát bakókézre juttatta : kicsi fiát Jánost, fölnevelíeííe. Mások szerini ez a János nem fia volí Basónak, hanem az az ugyancsak János névre hallgaió fiú, akii apja Tornallyai Jakab halálos ágyán Basóra bizoíí. Mindegy akár Basó János, akár Tornallyai János : azonban nemes geszius volí a némeí - 274 - (|