Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiszolc

generális részéről, hogy kiragadta a reá váró erkölcsi piszokból ezt a fiatal lelket. Sőt későbbi időkben kisebb részbirtokokra nézve királyi megerősítést is eszközölt ki javára. Tinódi Sebestyén ellenben azon melegiben és ékes versezetekkel irta meg Basó Mátyás vesztét. Tiszolc azonban a király kezén maradt. Közben, a 16. század utolsó éveiben, a török ide is felcsámpáskodoit és be is vette a várat. De Murány erős királyi őrsége egy-kettőre kikergette onnan. Az egész török inváziónak magyar részről csak egyedül György páter, a jó tiszolci lelkész adta meg árát, akit a pogány magával hurcolt. Majd meg még a töröknél is vészfelj'esebb veszedelem szakadt a tiszolci várra s környékére. Őrségen, várnépen és lakosságon feltartóztathatatlan íombolással tiport végig a pestis ragályának fúriája. Jaj, nem volt még akkoriban Yersin szérum, az emberek őszi legyek módjára hullottak és mindenki elkerülte a Hradova hegy táját. De végre mégis összevonta kiterjesztett fekete leplét 5 mirigyhalál és Tiszolc vára fölött még egyszer, utoljára s rövid időre kisütött az élet napja. Rövid de ugyancsak meleg életsugár volt az: amikor Thököly Imre kurucai száguldottak végig és törtettek keresztül Gömör sikjain s erdőin, amikor az egész vármegye Muránytól Puínokig és Rozsnyótól Aj'nácskőig a szabadságot megtestesítő Thököly éltetésétől visszhangzott. Aztán rövidesen ismét vészterhes felhők takarták el a kurucok napsugarát . . . sorra estek el a kuruc kézen lévő várak, ezek között Tiszolc vára is. Nem csak elesett, hanem meg is szűnt élni. Mert Caprara császári fővezér parancsára teljesen leromboltatott, hogy további hadműveleteinek esetleg ne álljon útjában. Hiszen igaz, hogy húsz év multán ismét kuruc lovak patkói verdesték a Hradova hegy köveit: azonban e hegy ormán ekkor már csak csonkjai látszottak a várnak. Rákóczi nagyfejedelem csak annyiban használhatta Tiszolcof a kuruc ügy védelmére, hogy itt nagyszabású bomba és ágyúgolyóöntő műhelyeket rendeztetett be. - 275 —