Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Murány

íyás lelkű embereknek oly igen könnyű volí a zavarosban való halászgaíás. Eleiníe nem is csaílakozoíf ő semmiféle páríhoz sem, hanem mellére üíöíí : — Én Basó Máfyás páríi vagyok 1 De azuíán, meri falán homályosan pislákolí előífe, hogy közvefve a Szapolyaiaknak köszönheíi Murány birtoklását, illeíve biforlásáf : János király páríjára álloff. És megkezdte nagyszabású hadműveleteit, úgy a saját szakállára. Mindenek előtt pénzt vereteíf, azf is saját szakállára. Ogyláíszik hatalmas szakálla volt, hogy mindent arra konfózott. Végig harácsolta a megyét, elfoglalta Jolsváf, megsarcolta Lőcsét és a 13 szepesi várost, sőt Sziléziába is elkalandozott s oíí is reííegés volí jöííe. Végre Nyáry Ferenc honíi főispán személyében emberére akadf, aki őí valamelyes cseíepaíéban elfogía és Ajnácskő várába záraíta. Azonban Basó ugylátszik minden kalandorsága melleíí becses embere volí Szapolyainak, meri jött a követ : — Basó Máíyásí adjáíok ki illő renumeráció fejében 1 Igaz hogy Basót mindkét részen csak Werner György eperjesi polgárig éríékelíék s ez a becsüleíes szürke - 267 - (|