Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nedec

és Ghillányi családokkal, József András nevű fia pedig palocsai Horváth Erzsébetet vette feleségül. Ez utóbbi házasság révén tehát meg volt a jog arra nézve, hogy a Giovanelli család Horváth György s utódjainak nagystílű költekezései folytán beállott anyagi zavarok miatt reátegye kezét Nedec várára. Zálogba vették azt, a jus redemptibile alapján. Beleült hát a Giovanelli család Nedec várába. De nem tudtak hozzáilleszkedni a magyar szokásokhoz. Azt hitték például, hogy amikor Thököly Imre kurucai megdöngeűk a vár kapuját, azt nem kell fölnyitni, — Ejnye, nézd már ezt a citromlével vigan lakozó, makarónitól böfögő taljánt — méltatlankodott a kuruc* király - nem nyitja meg előttem várkapuját ? Van nekem ehhez kulcsom. Staféta menjen izibe Lőcsére, hozzák el ide a tizenkétfontost. No, a megérkezett öregágyu ki is nyitotta Thököly előtt a várkaput egy-kettőre, mert a falak nem nagyon voltak ily fajta döngetésekhez hozzászokva eddig : megvoltak - úgy ahogy — háborifás nélkül. János, az utolsó Giovanelli 1776-ban halt el és most már minden pénzbeli érték lefizetése nélkül, szóbeli megállapodások és fönnálló rokonság révén, szinte automatice az 1686. óta már báró Horváth család birtokába került a vár. Annyi megszakítás és viszontagság után most már negyedszer és véglegesen. Giovanelli János nem a várban, hanem az annak közelében fekvő Alsó Laps faluban lakott, utána a Horváthok is sokáig pusztán hagyták állani a várat: így hát nem csoda, ha rongált állapotba jutott az. Csak a mult század első tizedében tette át oda állandó székhelyét Palocsáról Horváfh András báró, aki aztán ismét kényelmes otthonná javította föl a várat anélkül, hogy elvesztette volna ez középkori jellegéi. Most is e helyreállítás alapján áll még fönn. Horváfh András, vagy minf előneve után közönségesen nevezték, Palocsay András jellegzetes tipusa volt annak a kornak, melyben élt : nemesen érző, lovagias, a közügyeket istápoló, de emelleff mókás sőt egy csinytevő. Nem valószínű, hogy róla mintázta Jókai az ő - 239 - (|