Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nedec

„Magyar Nábobjáť", de az általa inszcekirozoít esetek nagyon alkalmassá tették őt e mintázásra. A sok közül álljon itt csak egy kuriózus eset. Nedecvár újjáépítésének befejezését nagy dáridóval ünnepelte meg a báró. Úgy körülbelül 200 úri vendég mulatott a várban, három napon s három éjjelen át. Akkoriban ezt megengedhették maguknak eleink s ebben semmi különös nem volt. De már ezen ünnepi mulatozást befejező aktus, az nem volt mindennapi. Mert midőn a harmadik nap reggelén összegyűltek a vendégek a nagyteremben, hogy vendéglátó gazdájuktól elköszönjenek : ez bezáratta a vár kapuját és teremtett lélek azokon se ki, se be. Odaállt a a vendégek elé és azt mondta : — Hogy ezek a vendégek, akik most első ízben vettek részt szerény házam szegényes mulatozásában, erre mindég vissza is emlékezzenek, most meg fognak — lapátoztatni. Nem használt ott sikitozás, káromkodás, siránkozás : a terem közepére állított pamlagon minden kisasszony, úr és asszony három tisztességes igyekezettel kiosztott lapátütést kapott. Valószínű, hogy beteljesedett a várúr óhaja és soha, utolsó leheletükig el nem felejtették a Nedecen töltött szép napokat és az azoktól való még szebb búcsuzkodást. . . . Elhalgatott a Dunaiec tündére és sehogysem tudtam többé szólásra bírni. . . Csak a vár alját boritó százados fenyők susogtak lágyan, csak a folyó egymást váltogató tarajos hullámai morogtak zavaros melódiákat : mintha a mult ez itt előttünk viruló impozáns emlékéből és a jelen élet oly forgatagos zűrzavarából fonnának együtt halk beszédjük közben szép zöld koszorút, a jövőben bizakodó reménységek erényének megjutalmazására. - 240 - (|