Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lubló

Hulbaé» iuťán sikerüli Róbert Károlynak a rettegett Csák Máté oligarchái megtörni : megbízta Tamás esz­tergomi érseket, hogy menien ama Scepus és Sarus területeire s casfigálja a bitorlókat, donál­ja az érdemeseket. Ma ezí birtokrendezésnek mondanók és elíaríana évekig. De akkoriban még meni az egy-kefíőre, meri Csák uram embereií az érsek egyszerűen kiíeíťe a várakból, a király embereií pedig beülíeííe oda. így kerüli a lublói vár Kakas kamarai gróf kezére, kinek neve ugyan Gal­lus, Gall Gál vala, de ezí a családi körben Kakasra for­diíotiák, honnan aztán hivatalos okmányokra is odakerült e ragaszíoíí név. Különben hiszen eme Kakas csak visszakapía Lublói, melyei a mulí (feháí a 13-ik) század végső éveiben Kun László király támogatásával ő épitett föl. De midőn Kakas Sárosban kapott birtokot és otí a Berczeviczy család egyik ágának megalapítója letí, a Drugethek kezére juioíi Lubló. Ezek is Homonnára s vidékére kezdíek graviiálni és igy kerüli isméi a király biriokába a vár, melyeket azíán a szepesi főispánok, illeíve ezeknek helyettesei uralíak. Ebben az időben (1384) Lubló egy alkalommal fényes íársaságnak nyitotta meg kapuit. Nagy Lajos király özve­gye engedett a lengyelek kérelmének és odaadia nekik kisebbik leányát Hedviget, hadd tegyék hát meg király­néjuknak. És ezzel nagyon okos dolgoí cselekedeti — 229 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom