Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szepesvár

Leginkább Borsod megye felé fordította szekere rúd­j át, ahol is Szendrő várában mindig atyafiságos fogadta­tásra talált, hiszen Csáky István várkapitánynak felesége Forgách Éva, unokahúga volt neki. Forgách Éva meg mi­ért ne járt volna kedvében a mókás Mihály bátyának, mikor hát az a Szepesvár oly szép és oly dúsjövedelmű. Mihály úr meg öregedő már . . . Hát egyszer úgy kedé­lyes szó, és serlegválfogafás közben egyszerre valaho­gyan borongós hangulat fogta el Thurzó Mihályt és reá­könyökölvén az asztalra, sokáig elnézte Évát. Végre meg­szólalt : — Hallod-e húgom, Mi egészen közel atyafiságban volnánk, vagy mi. Hiszen a te anyád Thurzó Zsuzsánna, meg az én atyám Thurzó Szaniszló, testvérek voltak. Életem mécsese már csak pislákol. No ne vagdoss a szavamba, tudom én ezt. Én hát reád és uradra testá­lom Szepesváráí minden falujával együtt már csak azért is, mert atyám intézkedése szerint azon esetre, ha a csa­lád fiágának magva szakadna, a leányág örökölhet. És Thurzó Mihály jól sejtette : életmécsese rövid egy év multán tényleg kialudt... E halálhír vétele után Csáky István sietve sietett Szepesvárra, annak kulcsait Dora­sovszky János porkolábtól átvette, a Thurzó őrség pedig minden ellenkezés nélkül az ő és felesége hűségére es­küdött föl. - 213 - (|

Next

/
Oldalképek
Tartalom