Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lőcse

nehéz ágyúival erős tüz alá fogta Lőcsét. Rádi László kuruc pararcsnok föladta a várost. De nem adta föl Lőcse idők folytával sem az ő kuruc mivolíáf : Rákóczi Ferenc alatt 1709 ben Löffelholz generális három hónapon át lövette falait, mig végre a lőcsei fehér asszony — Korponainé Géczy Julianna — árulása folytán német kézre került. Ez volt utolsó ostroma. Ezzel Lőcse mint vár megszűnt létezni. Falai szakadozottan búslakodnak a mostani város körül, ágyúi s oly speciálisan lőcsei emlékei muzeumba kerültek. Muzeum maga Lőcse is. Utcáin, házain, emberein, erkölcsein a régíességnek a mai kor embere számára talán naiv és szokatlan, de mindenesetre érdekes és a multaknak kedves vagy megrázó emlékeit szétvivő levegője s illata terjeng. - 209 — 14