Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szepesvár

alahányszor aSzepességre vezet utam,úgy Korompa körül nem annyira a Tátrát lesem, mint inkább várva-várom, hogy a szepesi vár romjai előbukkanjanak a hegyek körül. Mert a Tátra csúcsait az ő elszigetelt s néma komorságukban csak csodálni lehet és viszont a hús és vérből való parányi ember tülekedéseit a mult s jelen cselekvéseiben csak lemosolyogják azok. De a szepesi vár kövei nem némák, azok mindegyike emberileg beszél az emberhez : hiszen emberek, magyarok és nagy szellemek éltek, küzködtek, terveztek, győztek és szenvedtek itt — emberileg. Ezért kapia meg és tartja fogva a szepesi vár fönséges panorámája az emberben azt amiről nem csak a jelen élvezete duruzsol, de amit a mult is szakadatlan szorgalommal regél. Szepesvár pedig sokat regél. Csak éppen keletkezésére nézve nem tud teljes fölvilágosítást adni. No ez a homály azonban csak a 12, századtól visszamenőleg borong a vár fölött. Azóta akár minden évtized eseményéről tisztán be tud számolni a vár. A tatárjárás után már helyreállításáról intézkedik IV. Béla király, a'későbbi idők forgatagában pedig oíí gomolyognak falai közöíí a Kun László ellen való lázongások, a Csák Máié garázdálkodásai, a királyi ispánok íúlkapásai és Giskra népeinek uralma. Mig végre Máíyás király erős marka rendei csinálí e kaoszban és a várai összes íaríozékaival s ezek jöve- 210 - (|