Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lőcse

később II. Ferdinánd követei elé ötven lovasból álló bandériumot küldött a város és őket nagy evéssel, tűzi játékkal tisztelte meg. Ez nem zárta ki azonban azt, hogy ne állítsanak ki hüséglevelet Rákóczi György részére, midőn ennek komiszáriusai megtisztelték látogatásukkal a várost. Akiket oly szívesen látott a város nevében Lang János bíró uram, hogy elmenetelükkor még egyegy drága műves serleggel is magajándékozta őket, ugyancsak a város zsebének nevében. Került közben arra is idő, hogy Lőcse az ő házi ügyeit rendezgesse. Ámbár ez elég nehezen ment. Mert a folyton ki bejáró sok lengyel, német s magyar népek között akadt elég kivetnivaló anyag. Szó ami szó, a bennszülöttek sem maradtak ebben hátra. Volt idő, midőn szinte köznapivá lett a kivégzéseket jelző tompa dobpergés. — Mi az már megint ? — Kerékbetörik a tolvai Linzer Johannt. — Nyakazzák a nagypénteken botrányt okozott Mennhardt Fábiánt. — Égetik a boszorkány Kuszmann Dorottyát. — Akasztják a házasságtörő Bajkó Józsefet. Változatos lista. A sok kivégzés miatt talán, de a várost misztikus események is rettegésben tartották. Vagy hogy a misztikumok következménye volt a sok kivégzés, ki tudná azt megmondani ? Több ízben véreső hullott alá a városra. Egyik nyári alkonyaton rémitő nagyságú s tüzet okádó sárkány röpülte körül a város falait, pikkelyei fénylettek mint az ezüst. — A Mindenható könyörüljön rajtunk ! Rossz jelek. Oh, mire ébredünk — tördelte kezét Lőcse lakossága. A mai ember azt mondta volna akkoriban: — Véreső ? a pirinyó piros moszatok billiói. Sárkány ? Legújabb tipusu repülőgép. Lőcse végre is sutba dobta a fél német öltönyt és a magyar nadrághoz felöltötte a dolmányt, fejébe csapta a kuruc süveget is: végleg Thököly Imréhez állott. Ez a tény azonban kemény napokat eredményezett számára. Dünnewaldí császári vezér nem sokat mókázott, hanem - 208 - (|