Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lőcse

— Majd megmuťaťom én !.. . Jösz még íe az én csárdámba 1 . . . Nem érdemesiťlek arra, hogy végigvágjak rajťad 1 . . . Hanem rendes hadjáratot viselt egymás ellen a kéí város saját öntésü ágyúikkal, jól fegyverzeti zsoldosaikkal, ostromokkal, fegyverszünettel és ujabb összecsapásokkal. Müller Gáspár városbíró komoran referálja ez időben (1531) a tanácsnak : — A semmirekellő késmárki rablók Sebestyén napja előtt való szerdán gyújtogató szerszámokkal tüzet hánytanak reánk, melytől a Magas utcában hat ház leégett és odatámasztott létráken át akartak mászni falainkon, azonban törött orral távoztak. Mikor pedig Lőcse hamarosan visszaadta Késmárknak az ilynemű látogatást, erről a referáda így szólt : — Ágnes napjának oktáváján kivonultunk az árúló, gyáva késmárkiak ellen, hogy saját fészkükben nullifikáljuk meg őket. Lövéseinkre nem vasgolyókkal, hanem turletből gyúrt (kemény sajt) golyókkal feleltek nekünk. Ilyen Bubenstreich csak tőlük telik s megvetéssel ott hagytuk a nyavalyásokat, miután tizenhat emberüket leöltünk vala és majorjaikat megdézsmáltuk vala. így szívta egymás vérét a két város helyi ''patriotizmusuk túlfűtött légkörében, mig aztán a reformáció és az országos pártoskodások más, szélesebb medrekbe terelte küzdelmeiket. Lőcse nagyon ügyes tojástáncot járt a pártviszályok alatt : hűséges volt a Habsburgokhoz, azonban a nemzeti aspirációkkal is rokonszervezetf. Olyan volt ez, mintha akkoriban valaki művésziesen fodorított rengeteg parókát, allonge felsőt és hozzá kiíeremíettézett nadrágot, sarkantyús sárgacsizmát viselt volna. Nagy alázatossággal biztosította Lőcse Rudolf királyt : — Mi engedelmes szolgái vagyunk királyi fölségednek és a mi legkegyelmesebb urunkért kész vagyunk vagyonunkat és vérünket bármikor feláldozni. Rövidesen rá Bethlen Gábort s nejét fogadta falai között ünnepélyes szónoklatokkal, mozsárdurrogással. Igaz, hogy ez a pálfordulás rosszul végződött, mert Bethlen kísérete fosztogatással, betöréssel, erkölcstelenségekkel töltötte a városban idejét. Változatosság okáért - 207 — 14