Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lőcse

késmárki asszony Lőcsére meneküli, a gyujťogaŕás vád jávai terhelten. Késmárk szigorúan ráirť a lőcsei tanácsurakra : — Adjátok ki Euphémíáf és ne palástoljátok bűrét. Lőcse felfortyant a gyanúsításra : - Ilynemű delicfumok tanulása céljából Késmárkra kellene mennünk. Ezt nem tesszük, lianem az asszonyt megforturázzuk s annak eredményét tudatjuk. Euphémia asszony mindenek elôtťa Ketterhäuschenbe került. Kielégíthette asszonyi hiúságát, mert ebben ott a piac közepén mindenki láthatta őt. Igaz, hogy szűk vasketrec volt ez a Ketferhäuschen, melybe elzártan kuporgott , . . Most is ott van a régi Probstner ház udvarán az asszonyi eltévelyedések ez egykori napfényrehozója. Nem kerül az többé a lomtárból elő — a mai asszonyok megnyugtatására. Euphémia asszonyt hát előbb kipellengérezték, azután torfura alá fogfák. Ártatlannak bizonyult, de a késmárkiak nyilfan részrehajlással vádolták meg a lőcseiekef, amiből azfán a kéf város között ujult erővel csapolt föl a gyűlölet lángja. És tartott e gyűlölködés hosszú évtizedeken áf. Hol az egyik volt felül, hol a másik s megfordítva. Nem volt ám ez amolyan nyelvölfögefés : - 206 - (|