Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagyida

a 'h ' y sorsa és útja az ország sorsába és útjába kapcsolódott be, mi hát maradjunk Nagyida várában. Mintha urának rendszertelenségét és nyugtalan vérét viselte volna magán je vár, oly össze-vissza stílusban épültek vett hozzá az egyes ujabb részek és oly elhanyagoltan nézett ki külsőleg is. ^ ^ ( Nem csoda. o^J^ir^ ^ v^r*»^^ Hiszen Perényi Péter maga nyakig ült a hivatalikban: az abauji főispánság, majd Meg. kancellárság ,í> rftkán engedték meg ireWT-iiogy^ettbonaba^-térjen. De ezenkívül is mindenütt oíí volt ahol úgy gondolía, hogy hazájának , ^ használhat : foníos küldeíésekkel biztá$ meg és bizal-v^ o* ~ muktral íünfetíé^ ki őí Szapolyai_j

János

, I

. F

erdinánd és Szolimán egyaránt, tíe viszont Tagjain csörgette úgy Sza- " j polyai János, mini Szolimán szulíán és I. Ferdinánd rabláncaií. Végre ez utóbbinak fogságában hali el, meri az akkori rossz nyelvek ptalmozása szeriní csak azért hurcolgaíía magával mini koronaőr szení István koronáját, hogy ezt a íörök segifségével, ßnmaga fejére iüessze^ maîd, Ferdinánd király hát olyan helyre féÖel)f és haláláig oíí is felejíeííe,\ ahová nem haíol be a szent korona megóhajíásának lehetősége sem . . . Fia Ferenc, sem igen ért rá Nagyidán tartózkodni, - 163 - (|