Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagyida

meri őMfleg. sokáig lakta riftfeg^ Síambult, ahol önként túszoskodotí atyja helyett. Rab vagy túsz, mindegy. Csakhogy éppen talán egy érdemvonással többet pingálnak be a túsz részére fönn a mennyei hatalmak abba a nagy könyvbe. De hát hazavergődött mégis és most már Nagyida várában húzta meg magát., Ferdinánd agyán üzengetett neki, hogy így meg amúgy szép hivatalok vannak üresedésben, de ő kellő reverenciával üzente vissza: — Csendes pihenésre adám fejem. Hagyjon engem ő nagy majeszíása cigány népeim között, akik is ime velem együtt nem ártanak Ferdinándusnak és nem használnak Izabellának. , ^ ^ ^V:

1 tíiszen Haga Ferdinánd talán nyugton hagyta volna őt cigányai között Nagyidán dê viszont -a hada

k -^ztrameg akarván erősíteni Ferdinánc* — várakat is^aásd sorra elfoglalta. Aba\ýv£r, Torna, Füzér V * már Ferdinánd lobogóját lengette^, most Nagyidára került a sor. Perényi Ferenc nem rendelkezett rendes katonasággal és várőrséggel, igy hát csüggedt lélekkel várta Puchaim föl vonulását. De lelket öntött belé a cigányok nagyvaj'dája, Kálus: — Mán minek az a teméntelen szomorkodás, nagy jó uram?(&mig cigányai vannak Nagyidának, ne ijedezzék a mi nagy pátrónusunk. — Ijedezik ám keresztanyád ángyának öreg anyja ott a purgatérium tüzében. Hanem, jön a németi hát nem érted ezt meg boglyas agyaddal, te Kálus? — Hadd gyüjjön, hadd gyüijön. De csak a vár kapujáig fogja rihes pofáját ide tolni. Ott szembe találja magát Kálus népével. No ugyan: ha egyet közülük szembe sercinfek, a többi mind meg se áll ijedtében a tengerig, oft is még anyja imegje alá búvik. És Perényi Ferenc cigányai helyt is álltak: ott szorgoskodott a vár fokain egy egész ezred. Ezredet mondok, mert a krónikások mintegy ezerre teszik a vár védelmében részt vett cigányokat. Ezek száma és ügyesiégiája mást követelt. Puchaim - 164 - (|