Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Barkó

©stoppé» em mondhaťó ugyan szorosan királyi várnak, meri sem nem terjedelmes, sem pedig nem tartozott sokáig egyhuzamban a királyok birtokaihoz. De mégis joggal nevezhető királyok várá* nak, meri három koronás fő pihent meg hosszabb ideig falai között. Vegyük őket sorra. ... Az adófizetés mindég is fránya dolog volt. Az volt már Mátyás király idejében is, midőn az uralkodó erőltette az adózást, de a nemesség ellenállt neki és nem szavazta azt meg. Országos zavar és nyugtalanság lett ebből. Ha pedig fölborul egy országban a csend és rend, abból a haszon kamatját mindég megpróbálja kivenni valaki. Ez esetben IV. Kázmér lengyel király, aki kis fiát nyújtogatta az elégedetlenkedő magyaroknak. Hiszen Mátyás bukott ember máris, kergessék el és ültessék fiát a budavári trónra. A tervet szépen fundálták ki a polyák király, meg különösen a lengyel határ mentén uralgó magyar nemesek : de nem számították bele Mátyás egyéniségét. Hipp-hopp sereget gyűjtött, Buda alatt termett és megnyerő föllépésével rövidesen ismét visszahódította a Rákoson összegyűlt s ott Kázmér seregére várakozó nemességet. Mikor meg királyi szavával arról is biztosította az országot, hogy ezentúl csökkenti az adókat : no akkor már ismét a régi s páratlan népszerűségnek örvendő Mátyás királyt övezte körül a magyarok szeretete. Meg is fordította lovát Kázmér ott valahol Hatvan táján s meg sem állt Litvániáig. De a felső megyék egyes - 113 - (|