Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Barkó

urai még mindég nem nyughattak : belelovalták magukat a zavargásba, hiszen olyan régen nem volt már pártvi­szály az országban . . . Különösen a Drugethek fészke­lődtek és kacérkodtak még mindég Kázmérral. — Ejnye kutya meg a mája I — fakadt ki ennek hal­latára az éppen Kövesden időző király, — hát nem bírok én meg ezekkel az izgága Drugethekkel ? Nosza, fiam Soós Miklós 1 megyünk Barkó ellen. Föleszméltek a Drugethek, vagy várukat akarták kí­mélni, de az ostrom nem tartott sokáig : Homonnára vo­nultak vissza, Barkó várába pedig bevonult Mátyás. Elég­nek találta a megfenyítést és királyi serege nem ül­dözte őket tovább. De a táj annyira megtetszett neki és az erdőségek annyira tele voltak dús vadász zsákmányt ígérő vadakkal, hogy az egész telet a várban töltötte. . . . Szapolyai János ügye kezdett rosszul állni a zempléni részeken. Lassan hátrált Ferdinánd hadai elől és megpihent a sajóládi pálosoknál. Itt ismerkedett meg Uíiesseních György házfőnökkel és ez ismerettség később külön korszak megalkotója lett az ország történetében. Mint űzött vadnak, úgy voltak nyomában a császári ha­dak. Végre a tokaji várat is elvesztette és abba Serédy Gáspár fészkelte be magát Ferdinánd seregével. Kesere­dett lélekkel menetelt János király a Rony va völgyén fölfelé. — Hová már most ? kérdezte a lován mellette szin­tén lekonyult orral, búsan kocogó hűséges emberétől, Bodó Ferenctől — hová forduljunk ? — Mindenek előtt megbízható födél alá — felelte ez fáradtan — azután meg ... hát hová mennénk ? megyünk ismétlegesen Lengyelföldre. Szívesen látja ott kegyelme­det Zsigmond király, de meg Izabella királykisasszonynak is szokott lenni kegyelmed számára egy-egy mosolya. — Eh, Bodó. Az én koromban. Ámbátor az ország érdeke. . . meglássuk. Igazad van. Biztonságos hajlék után vágyom, ahol nyugodtan megforgatnám elmémben a tennivalókat. De hova menjünk hát ? — Hm — gondolkodott Bodó — Szalánc kiesik utunk­ból, Terebesen az a szélforgafó Perényi kutyáit uszítaná reánk. Homonna túlságosan lármás és vigadós, Vinna nincs királyi vendég fogadására berendezve. Marad Bar­- 114 - (|

Next

/
Oldalképek
Tartalom