Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vinna

Hiába volí a tiltakozás és rugdalódzás, a nádor egy intésére vezetéklóra ťeťťék a nénémasszonyt és megindultak a vár felé. Még a bebocsáttatásukat kérő kürtjei sem hangzoťť el, a felvonóhíd máris leereszkedett és sürgő-forgó szolgahad fogadta benn a vendégeket. A nagyteremben pedig egy kicsi, sovány és kopottas ködmönbe bujtatott emberke hajbókolt a nádor előtt: Eödönffy István. Nagy örömét fejezi ki, hogy szegényes remetelakában ily diszes vendégsereget tisztelhet, majd pedig rokonához fordult : — Szívem repes örömében, hogy te is feljöttél végre, húgom. Hogy hosszú távollétem alatt el akartad jusolni váramat, ezt nem annyira neked, mint inkább rossz tanácsadóidnak tulajdonítom. Nem haragszom. És hogy ezt külsőleg is kimutassam, ime fogadd tőlem jószívvel ez aranyövet. — Húgának mond — rebegte zavartan a nénémasszony — és hát hiszen nem lehet tagadni, be akartam én ülni a várba ... És mondsza csak, nem az ördögtől jussoltad ezí az övet ? - 110 - (|