Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vinna

sziklákat is. Névfelen iszonyai fogťa el ilyenkor a falu lakósaií. De lassan-lassan hozzászoktak ez elég különös jelenségekhez és nem zavarták a különc várúr sötét és rejtelmes machinációit. Történt, hogy Wesselényi Ferenc nádor Sárospatakon mulatott. Azaz nem is mulatott, hanem a trencséni értekezlet után ide hivta össze ismételten azokat a főurakat, akik a fiatal sárospataki várúrral — I. Rákóczi Ferenccel — együtt magukévá tették azf a mozgalmat, melyet a történelem Wesselényi féle összeesküvésnek nevez. Itf hallotf a vinnai vár remetéjéről egyet-másf a dús ebédek alatt. — No ezt a boszorkánymesfert háí megnézem — mondta környezetének — és ha istenes az ő soliíudoja, megszerencsézem. Ha pediglen ördög hírével járó bűbájos, akkoron törvénybeli orvosságot adok neki Kálmán Királynak recipéje szerint. Mondta Zrínyi Péfer : — Mit ér kófyás egeret fogdosni, mikor oroszlánokra vadászunk ? — Feleded — intette le őt Wesselényi — hogy az ország nádora és nagybírája vagyok, akinek tiszte nemcsak a nemes plánták növésének megvigyázása, hanem a bolondgombák kiirtása is. Megérkezett hát Vinna alá a nádor s fényes kisérefe, de őkegyelme előrelátó volt és előbb Eödönffynek a faluban lakó nagynénjénél kopogtatott be, hogy ez egyengesse a várba való bejutás simaságát. — No hiszen jó cimhez fordult kegyelmed - igy az öregasszony — hogy én ahhoz az Istentől elrugaszkodott ördögfiához vezessek be bárkit is ? Egy lelkem van nekem nádor uram, ennek üdvösségét pedig nem adom oda hét országért meg annak hét nádoráért sem. — No, no nénémasszony. Hát csakugyan ördögökkel játékozik az Isíván ? — Azokkal. E hatalmával forgatott ki engem is a vár s tartozékainak jussából. — Már most háí csak még inkább is föl a várba, fi urak 1 Nénémásszony is velünk jön. — Én ?.. . hogy én 7 1 - 109 —