Ozsvald Árpád: Oszlopfő

A nagy sási kígyó

ÉVGYŰRŰK Ez az arc, ez az arc most már mindig így marad. Megkövesülnek rajta a barázdák, sokasodnak a fájdalom évgyűrűi, a szem mélyében lerakódik az emlékek fekete salakja, szürkülő haj lengi körül a koponyát. Ez az arc, ez az arc most már mindig így marad. Elvarázsolt kunyhók, kővé vált erdők, kiszáradt kutak őrizője, zöld moha lepi, akár a kapufélfát. Verheti zápor, fújhatja szél, süllyed a földhöz egyre közelebb. Ez az arc, ez az arc nem kér senkitől kegyelmet, nem fogad el megaláztatást, ha lecsukja majd egyszer a szemét, ne nézzetek rá nagyon hosszan. 1977 93