Ozsvald Árpád: Oszlopfő

A nagy sási kígyó

ZENE A-MOLLBAN Már csak a csönd zenéje nyugtat. Fárad a tenger is estefelé. Kagylók tört héja, kicsapott zöld tajték, könnyű léptek nyoma száradó homokon. Vöröslő ég alatt kék-fehér madarak. Látod-e az álmok kusza kottafüzetét, tengeri csikók violinkulcsait, argonauták hegedűnyakát? Hallod-e az atollok végtelen alagútjain vonuló bíborszájú halak basszusát? Már csak a csönd zenéje.. . Szirének között betömött füllel hajózom, Kirké, Kalüpszó, Nausziká emléke néha még kísért... Sípok éles sikolya, dobok komor pergése, Salome táncol véres köveken. Hallod-e az idő madárszív-dobbanását ? A kézimalmot hajtó szolgálóleány még mindig csak egyedül énekel. 1979 94