Ozsvald Árpád: Oszlopfő
A nagy sási kígyó
SÖTÉTSÉG A villany hirtelen kialudt, könyvért nyúltam volna, kezem félúton megállt, s mint óvatos csiga szarva tapogatta a tárgyakat, gyufám kerestem, s ceruzám nagy zörgéssel a földre hullt, utána csend és rémület: mi lenne, ha örökké vakon araszolna ujjam a tárgyakon, és hiába gyújtanék tüzet, nem láthatnám arcát a világnak, virágok színét, lombját a fáknak, ceruzám holt fa volna csak, fekete betűk kuszált vonalát ki fejtené meg, ki írná tovább a félig elkezdett sorokat? 1964 90
/
