Ozsvald Árpád: Oszlopfő

A nagy sási kígyó

AZ UTOLSÓ PILLANAT Azt mondják, ha valaki meghal, ott marad recehártyáján az utolsó pillanat, s mint érzékeny film negatív képét, előhívják bonyolult vegyszerek. így ismerik fel a gyilkost, ki az áldozat haláltusáját nézte szenvtelen: hideg arcát rögzíti a recehártya. Lehet, hogy így igaz, lehet, csak kósza hír, kalandregények dús fantáziája, mégis jó játszani a gondolattal. Elképzelem, mi lesz az utolsó látomás: hétköznapok megszokott dolga, vagy tán csodás, csak delíriumban érzékelt tájak kocsonyás, imbolygó sziluettje? Talán egy könyv pár betűje — töredék, csillagokkal telitűzdelt esti ég ablakon benéző kis darabja, kévéházi asztal márványlapja, telefirkált sok furcsa arabeszkkel, cigaretta, mely csak félig égett, de kék füstje, mint karcsú kísértet, a mennyezetig még könnyedén lebeg fel. Hű szemek szivárványíve rám ragyog, vagy leszek magányos, árva, elhagyott, mély vadonba búvok, mint az állat, hogy utolsó kínom ne lássa senki se. 91