Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

III Röntgensugarak zöld fénye szűr meg, zörgő antennák váza a csontom, dugattyúk olajos karja lendül, szuperrakéta robban a Holdon. Mikroszkóp alatt sejtek születnek, baktériumok sótömbbe zárva, millió évek roppant ködéből várnak az újabb feltámadásra. III Ülök a szobrok tenyerén, a világ zenéjét hallgatom, kezemben karmesteri pálca, harmatcseppet hintáz a szél az esőverte vén bokrokon, és felbúg a Holdfény-szonáta. Beethoven süket csendje vesz körül, a szobor hideg teste megremeg, kigyúl a fény, s a színfalak mögül bohócok lisztes arca rám nevet. 1966 48