Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

SZEKEREK BALLADÁJA I Szekerek ülnek a gazban, ízekre szedve, riadtan keresik a lőcsöt, saroglyát . . . mennének újra, hiába, nem Térnek bele a világba. A halomba dobált külön részek egymáshoz kötődnek, mint a fészek szalmája, tolla, száraz ága. Küllőkre tapadó Ixion, forog velem a fájdalom. Lósóska derékba törve kiáltana a naptükörbe, a lefelé forduló kerék a sárba gyúrja levelét. Szívem is ott van legalul, pántok kötése nem lazul. Kereket emésztő világ, tengelyt faldosó sár, tótágast álló délibáb, dobd ki magadból a részeket, a mélyben egymásra talált, 29