Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

idő szájában megkövesedett csontvázanyagát a szekérnek! II Utak homlokába vágott lüktető seb-forradások, ökörpaták vizet fakasztó ikerholdas tengerszeme csillog mögöttünk, s a fák együtt énekelnek a szekérrel. Gyermek harangoz sáros lábbal, vasvilla táncol a saroglyában. Hajnali réten ringó bárka a szekér minden mozdulása. Kerékagy kenetlen torka a bíbicnótát rikoltozza. Deszkák — billegő mérlegnyelvek — a szekér alján taktust vernek. Hazafele a szénaboglya elindul, lassan imbolyogva. Fenn a magasban puha párnán alszom a világ nyoszolyáján. Szegények bölcsője sír alattam. Ostor pattog, s az ökrök szarva a kelő napot felnyársalja. III Nyári este a kovácsok húzzák a sistergő ráfot. Forognak körbe mind a hárman, árnyuk a tűz ablakában. 30