Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

HEVESSY SÁRI Falusi virágok. Falusi tanilónak a sorsa nagyon nehéz. Útja valóban kövekkel és tövisekkel van kirakva. Ám a tövisek között virág is terem, illatos, egyszerű, szines falusi virág. Csak észre kell venni és le kell hajolni érte. Évek során én is szereztem egy csokorra valót. * Fuluvégén férhez megy az Örzse. Nagy a készülődés, sürgés-forgás. Hogyis ne! Hisz egy úr fogja elvenni. Nagy űr: gépész. Finom ember, férjhez mehetne hozzá még a kisasszony is (már mint én.) Űri ruhát kap az Örzse, a falusit nem fogja többé hordani. Fehér fátyolban megy esküvőre. Én fogom feltűzni a fejére. El is járok hozzá, megkértek, hogy tanítsam meg az Örzsit egy kis „úri" modorra, no meg hogy kell azt a sok cifra női holmit felvenni. Van nevetés, csodálkozás. Csak az Örzse anyja szótalan. A Borcsa néni megmegáll, sóhajtozik, a szeméből itt-ott egy könnyet töröl le. Meg kell, hogy szólitsam: — Ugye búsul Borcsa néni, hogy férjhez megy s itthagyja a lánya? — Más az én bajom kisasszonykám: vettünk egy uj lovat és nem akar húzni! * Az én iskolámban is vannak „Mórickák". Csakhogy ezek nem ravaszak és furfangosak, hanem roppant naivak és — Jancsi, Pista, Andris a nevük. Hetenkint külön illemtanórát tartok. így többek között szóbakerül t 84