Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

hogy a szülőknek a jó gyermek mindig kezet csókol, ha hazajön az iskolából. A tanitókisasszony is kezet csókol a papájának. Ügy ám. Az első nap hazatér iskolából a Jancsi. Édesanyja falat húz, tapaszt, könyökig agyagos, sáros. A kis diák megáll és vár... vár... Végre elsirja magát. — Mi bajod kis fiam? kérdi az anyja. — Kezet akarok csókolni! — feleli zokogva a fiú. Ugyanakkor egy másik tanuló nem találva otthon szüleit, kifut a szőllöbe. A szülök ijedten néznek fel a kapálásból: — Miért jöttél fiacskám? — Jöttem kezet csókolni. * A püspök úr meglátogatta iskolánkat s a szegény tanulók számára pénzösszeget adományozott. Sorban válogatom a szegényeket. Egyszer csak feláll Jóska, egy jómódú gazda fiacskája. Elpirul, majd szemlesütve megszólal : — Kérem szépen, mi is szegények vagyunk! — Ejnye Jóska, úgy hallom, nektek tehenetek is van — szólok mosolyogva. — Igen van, de csak három. * A helybeli Karitász-egylet megajándékozta jószivvel a község szegényeit. Jelen voltak az iskolások is. Szétosztásra került: liszt, cukor, cipő, szvetter stb. A szétosztás egy ünnepély keretében történt. Az ünnepély végeztével sirva megy haza a gazdag biró kövér fiacskája. — Mi bajod? Megvert valaki? — kérdi az apja. — Miért nem vagyunk mink is szegények? * Hittanórán a Háromkirályokról van szó, hogy aranyat, tömjént és mirrhát vittek. — Láttatok-e aranyat? hangzik a kérdés. — Láttunk — felelik kórusban. 85