Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Iához, aki szemmelláthatólag jobb szerette saját hasz» nálatra — a más borát. Valami bál is lehetett ma este, mert egymásután szállingóztak be frakkos urak és estélyiruhás dámák — kipirultán, jókedvűen, hangosan. A feketéket kérdezés nélkül hozták — itt-ott „gespritzt" ! Monoklik, angol bajuszok; vállak, karok és rendek, gimnazisták hosszú nadrágban és nagymamák rövid szoknyában vagy legalább is rövid hajjal — tangó! Kitünö frakkban nagyon fess, kisportolt fiatalember jött be. Igazi férfiszépség. Minden páholynál megállt pár pillanatra, kedves szemtelenséggel végigfixirozott minden hölgyet; az úriasszonyok bátran, a barhölgyek sértődötten visszanéztek és azután — hirtelen megállt a kinai páholyánál. Könnyen meghajlott, bemutatkozott, leült. Cigarettát vett elő, a kicsi elfogadta. — Kinaiak? — kérdezte, de nem várta be a választ. Mosolygott és kivillantak fehér, ragadozó fogai. — Nagyon szeretem a kinaiakatl A kinaiak mosolyogtak. Kedvesen, szélesen a kicsi, üresen, szórakozottan a másik. — Remélem, isznak velem valamit? — Már intett is és már száguldott is a pincér és egy pillanat múlva ott állt előttük az édes, vérvörös bor. — Egészségünkre! Ittak. A kicsi is. ö a legtöbbet. Beszélgettek errőlarról. A kicsi elárulta a korát is; ő még bátran megtehette. — És ön hány éves ? — fordult a fiatalember a kínaihoz. — Húsz. — Húsz. — A frakkos meglepettnek látszott és megütközve nézett a kinaira. — Húsz? — ismételte még egyszer. — De hiszen akkor... akkor miért nincs ön most odahaza, Kínában? Nem tudja, hogy most otthon háború van? 64